Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 12 találat lapozás: 1-12
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Zatykó István

2001. július 8.

A Szent Korona mellett magyarságunk legféltettebb ereklyéje a szent jobb, amelyet századokon át Bihar megye azonos nevű, előbb Berekis nevű településén őriztek. Ma Budapesten, a Bazilikában, külön erre a célra épült kápolnában őrzik. Szentjobbon bemutatták Csilik József monográfiáját /István király szent jobbja és Szentjobb község története, Partiumi Füzetek, Nagyvárad/, amely első szent királyunk, aki egyébként Európa első szentté avatott uralkodója, jobb kezének sorsát is végigköveti Székesfehérvártól Szentjobbon át Raguzáig, Bécsig, Czestochowáig, Pestig. Csilik József szólt a monográfia megírásának körülményeiről, ő is szentjobbi lévén, mennyit kellett küzdenie a bőség zavarával. Zatykó István polgármester bemutatta a kápolnát, amelynek falán tábla hirdeti: "E helyen őrizte Mercurius apát 1061-től a szent jobbot, családi monostorában, amelyet 1084-ben Szent László király megerősített, majd 1100 körül Álmos herceg kőből átépíttette, ahol évszázadokon át őrizték Szent István királyunk jobbját. Ennek emlékét őrzi máig Szentjobb község." /Tüzes Bálint: Monográfia a szent jobbról - Szentjobbról. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 8./

2002. március 2.

A Bihar megyei Szentjobbon nemzetközi segélyprogram keretében szociális és kulturális központ létesül, a nagyváradi Caritas Catolica közreműködésével. Zatykó István, a község polgármestere azt reméli, hogy ettől a lassú sorvadásra ítélt magyar településen pezsgőbbé válik az élet. A Szent István Szociális Központ hamarosan 2-21 éves korig Bihar megyei árvák, utcagyerekek, fiatalok befogadására és krízishelyzetben levő családok gyerekeinek időszakos elhelyezésére lesz alkalmas a holland, svájci, osztrák, német és magyar segédlettel. A gyermekház 14 éven aluliakat fogad be, a gyámolítottak helyben járnak óvodába, iskolába, segítenek a gazdaságban. A másikban 8-9 gyereket tudnak kiemelni majd időszakosan krízishelyzetben levő családokból, a régi zárdaépületben pedig 18 tizennégy éven aluli gyerek, fiatalnak teremtenek otthont. A létesítmény önellátó lesz, ezért önálló mezőgazdálkodást folytatnak, saját mezőgépparkjuk segítségével. Asztalosműhely létesül és 300-400 fő ellátására alkalmas szociális konyha. /Balla Tünde: Szentjobb a megmaradás útján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./

2006. március 6.

Zatykó István szentjobbi polgármester elmondta, hogy a községet Biharcsuhaj, Biharcsanálos, Berettyófarnos és Szentjobb alkotja. A 2000-es népszámlálás adatai szerint a négy településen összesen 2293 ember lakik. Szentjobb a legnagyobb 1252 lakossal. Csuhajon körülbelül 380-an élnek, mégis az lett a községközpont. 1969 óta akarják elérni, hogy Szentjobb legyen a községközpont, de eddig ez nem sikerült. A legutóbbi érv az volt, hogy Csuhaj közelebb van az országúthoz, mint Szentjobb. A tizenegy tagú tanácsban négyen román nemzetiségűek, ők semmiképpen nem támogatják a szentjobbiak törekvését. Szentjobb községben kevesebb az elvándorló, mint a többi partiumi, erdélyi faluban. Nagyon kevés az olyan fiatal vagy középkorú, akinek felsőfokú végzettsége van. /Szőke Mária: Ahogy ezer éve megvagyunk, megleszünk ezután is. Beszélgetés Zatykó István szentjobbi polgármesterrel. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 6./

2008. december 3.

Bihar megyében községi rangot kap Szentjobb, miután Berettyócsohaj község lakosainak többsége a november 30-án tartott népszavazáson úgy döntött, ez a település legyen ezentúl a Bihar megyei község központja. Zatykó István polgármester elmondta, az RMDSZ-nek régi célkitűzése, hogy a nagy múltú magyarlakta település legyen a községközpont. Nyolc évvel ezelőtti megválasztása óta többször is tettek már kísérletet erre, azonban eddig az RMDSZ-nek nem volt kellő számú képviselője a helyi tanácsban. Most azért sikerült, mert júniusban megszerezték a mandátumok kétharmadát. A Berettyócsohaj, Berettyófarnas, Berettyócsanálos és Szentjobb alkotta községben a lakosság 56 százaléka magyar, 42 százaléka román, a többi pedig más nemzetiségű. Szentjobbon a község lakosságának 55 százaléka él. „Az aktuálpolitikai jelentősége mellett ez a magyarság számára erkölcsi kérdés is, hiszen az lenne a természetes, ha az a település lenne a község legfejlettebb települése, ahol 400 évig Szent István király jobbját őrizték” – fogalmazott az elöljáró. /Pap Melinda: Szentjobb lesz a községközpont. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./

2009. január 5.

Az Érmelléken tartott újévköszöntő lovasportyán ezúttal a Szentjobbi Hagyományőrző Huszár Egyesület látta vendégül a Magyarországról érkezett huszárokat. A Huszárportya a Lukács erdőben néven futott rendezvényt az Érmellék és a Hegyköz határán húzódó települések bevonásával szervezték meg. A szentjobbi huszárok vezetője, Zatykó István elmondta, hogy évek óta szoros kapcsolatot ápolnak a debreceni bandériummal. Eddigi legnagyobb visszhangot kiváltó teljesítményük a Szent Imre herceg nevét viselő települések felkeresése volt 2007-ben. Az egy hónapos útról a Duna Televízió terjedelmes dokumentumfilmet készített. /D. Mészáros Elek: Huszárportya az Érmelléken. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2010. március 18.

A szabadságharc hőseire emlékeztek Szentjobbon is
Bihar megye – Március 14-én, vasárnap Szentjobb is ünnepelt. Megemlékezésre került sor a római katolikus és a református templomban egyaránt.
A református templomban az igehirdetés után az ifjak és a gyerekek Rákosi Jenő lelkipásztor vezetésével ünnepi műsort adtak elő a híveknek. 11 órakor a település parkjánál gyülekeztek az emberek, ahonnan megindult az ünnepi menet a Szentjobbi Hagyományőrző Huszárok vezetésével egészen az általános iskoláig ahol Petőfi Sándor mellszobra áll. Az ünnepséget megnyitotta Zatykó István polgármester. Az iskola V-VIII osztályos tanulói ünnepi műsort adtak elő A 48’-as forradalom történelmi áttekintése címmel. Felidézték a forradalom fontosabb mozzanatait, Petőfi idézetekkel tarkítva az események elbeszélését. Felcsendült a Himnusztöredék, a Harangok dala és a Költő visszatér című Kormorán dal is. Tiponut Monika, az iskola igazgatónője készítette fel őket.
Ezt követően a Vadvirágok népdalkör tagjai Kossuth – nótákat adtak elő, majd Seres Ibolya elszavalta a Nemzeti dalt. A megemlékezés az ünnepi beszédekkel folytatódott, beszédet mondott Sarkadi Zsolt Bihar Megye alprefektusa, Székely Antal katolikus plébános, Rákosi Jenő református lelkipásztor. Végül a Petőfi Sándor mellszobrának megkoszorúzásával és a Himnusz eléneklésével zárult a méltóságteljes megemlékezés. Forrás: erdon.ma

2011. január 2.

Újévi huszárportya Szentjobb és Nagykágya között
Bihar megye – A szentjobbi, bihardiószegi és debreceni hagyományörző huszárok idén is megtartották már szokásossá vált újévi portyájukat. Január másodikán, vasárnap Szentjobb–Nagykágya–Szentjobb volt a „hivatalos” útvonal.
Aki vonattal utazik át Nagykágyán, az tulajdonképpen alig lát valamit a megállóhelytől kilométernyi távolságban lévő faluból. Az autós már átszeli a település egy részét, de téved, ha azt hiszi, mindent látott. Az érmelléki falu nagyrésze az országút által kerülgetett domb túloldalán bújik meg, és az elmúlt vasárnap festők vásznára illő arcát mutatta a havas, dimbes–dombos utcákkal, füstölgő kéményekkel. Menjen csak mindig a villanypóznák mellett, akkor biztosan odatalál, mondta egy megkérdezett, akit Nagy István faluszéli picéjéről kérdeztem. Ott pihentek meg ugyanis az idei huszárportya résztvevői.
Havas tájon
Tavaly nagy sárban gázoltak a hagyományörző huszárok, és nem is mentek messzire, Szentjobb „körzetében” maradtak. Hát nem szebb most, a havas táj? – tette fel a kérdést Zatykó István, Berettyócsohaj polgármestere, aki, mint a Szentjobbi Hagyományörző Huszáregyesület vezetője, már harmadik éve szervezte meg az újévi portyát. A kérdésre – miért Kágyára? – elmondta: szeretnék az egész régiót „felölelni”, feltérképezni, így a korábban bejárt Érköbölkút, Hegyközszentmiklós után most közeledtek a határhoz, és személyes ismeretség vezette őket a vendéglátást vállaló Nagy Istvánhoz. A program reggel 9 órára hirdetett gyülekezővel kezdődött, majd reggeli, és programegyeztetés után 11–kor indultak a Nyulas erdőn át Nagykágyára. A havas mezőn, lefagyott földutakon mintegy egy órát vett igénybe a hét kilométer megtétele a lovasoknak, a kísérő szekereknek. A portyán 10–10 huszár képviselte a szentjobbiakat és a diószegieket, 5 a Hajdú–Bihar megyei Lovas és Huszárhagyományörző Közhasznú Egyesületet.
Programegyeztetés
A Bihardiószegi Gróf Széchenyi István Huszárszázad indulása előtt Gellért Gyula helyi tiszteletes arról szólt, hogy „a portya több, mint gondolnánk: a hagyományörzés mellett barátkozás, a közösség gyakorlása, lovassport, kikapcsolódás”. Széchenyit idézte, aki azért imádkozott, hogy legyőzhesse földi gyengéit, és a korábbi esprese azt kívánta a huszároknak, hogy „minden jóban erősödjenek”. A debreceni huszároknak nem sikerült lószállító alkalmatosságot szerezni, így ők most lovaik nélkül vettek részt a portyán, tudtuk meg vezetőjüktől, Szoboszlai Endrétől. Ez azonban nem azt jelentette, hogy nem pattantak fel a kollégák lovaira, ha tehették. A potyán megbeszélték, miként is alakul ez évi programjuk. A lovassport egészéről lévén szó, jelen volt Érköbölkútról Rákóczi Lajos tanár is, a fogathajtás „képviseletében”. Pontos időpontokat még nem szögeztek le, de az már biztosnak látszik, hogy április közepén egy Partiumi Huszárportya keretében műemlékavatásra kerül sor Köbölkúton, és ugyancsak az első félévben még a Hortobágyon is lesz egy túra.
A hely szelleme
Kágyán Nagy István és segítői várták ebéddel a huszárokat. A vendéglátótól megtudtuk: a híres diószegi szőlősdomboktól egy puskalövésnyire ugyancsak egy hajdani szőlész, Nagy Gábor pincéjénél voltunk. Az egykori gazda a múlt század elején 120 hektáron szőlészkedett, illetve elismert oltványtelepet működtetett. Az egykori birtok visszakapott „maradványán”, pár hektáron gazdálkodnak az utódok – egyikük a házigazda, és a Kisrózsa dülőben található pince – mely 1904–ben épült és 82 méter hosszú – is ennek része. Az ebéd után nyergeltek a huszárok, és Zatykó István vezényszavára indultak vissza Szentjobbra, ahol még megkoszorúzták a 2007–es Szent Imre Emléktúra befejeztével, annak emlékére állított kopjafát. A huszárok idei, év eleji találkozója vacsorával zárult. erdon.ro

2012. október 30.

Visszatér Szentjobbra a közigazgatás
Több mint húsz éves folyamat eredményeképpen visszakerül Szentjobbra az onnan 1968-ban elvitt polgármesteri hivatal.
Az ügy részleteiről Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke számolt be, elárulva azt, hogy 1990 óta folyamatosan felvetődik ez a kérdés. Az előző önkormányzati ciklusban indították el a helybeliek a konkrét átköltöztetési folyamatot Zatykó István akkori polgármester kezdeményezésére. Referendumot is szerveztek a községhez tartozó négy településen, Berettyócsohajon, Szentjobbon, Farnason és Csanáloson, és mivelSzentjobbon egyedül több lakos van, mint a három másik településen együttvéve, ezt a referendumeredménye is tükrözte. Szabó Ödön hozzátette, hogy össze kellett állítani egy dokumentációt, melyben azt kellett bizonyítani, hogy infrastrukturális szempontból alkalmas Szentjobb arra, hogy községközpont legyen. Ennek a követelmények eleget is tett a falu, hiszen a megyei tanács már korábban támogatta abban, hogy egy épületet vásároljon a falu a központban, amelyet aztán szintén a megyei tanács támogatásával újítottak fel.
A Bihar megyei kormánybiztosi hivatal a múlt hónapban adta ki a községközpont-költöztetésre vonatkozó pozitív véleményezését, így már nem volt akadálya a vonatkozó törvény parlamenti előterjesztésének. Szabó Ödön aláhúzta, hogy a törvénytervezetet a Bihar megyei RMDSZ-es honatyák nyújtották be. Ennek a tervezetnek az esetében a Szenátus a döntő ház, és mivel közigazgatásra vonatkozó törvényről van szó, ezért nem a szavazáskor jelen lévő, hanem az összes funkcióban lévő szenátor többségének igen szavazatára volt szükség ahhoz, hogy a tervezet törvényerőre lépjen. Ez azt jelenti, hogy minimum hatvankét szavazatra volt szükség a tervezet elfogadásához, és a kedden a Szenátusban lezajlott parlamenti ülésen éppen ennyi igen szavazatot kapott az előterjesztés, vagyis az RMDSZ-es honatyákon kívül voltak kormánypárti, és PDL-s szenátorok is, akik megszavazták azt. Szabó Ödön kifejtette, hogy több érvet sorakoztatott fel az RMDSZannak érdekében, hogy ebben az ügyben a kedvező döntés megszülethessen. Ezek között az érvek között szerepelt az, hogy Szentjobbon többen laknak, mint a három másik településen együttvéve, ugyanakkor fontos tényezőnek számított az, hogy lezajlott egy érvényes és eredményes referendum, amely tanúsította, hogy a lakosok többsége a polgármesteri hivatal átköltöztetése mellett tette le a voksát. Az átköltöztetéshez megvan a szükséges infrastruktúra is, és nem utolsó sorban a jövőben kevesebb ember kell majd más teleülésre utazzon annak érdekében, hogy ügyeit intézze.
Négy év munka
Cseke Attila szenátor- aki Lakatos Péter volt parlamenti képviselővel közösen a tervezetet előterjesztette- az Erdély Online-nak kiemelte: kiemelte: ami történt, az az elmúlt négy év közigazgatási, illetve parlamenti munkájának az eredménye. Úgy vélte: az átszervezésről szóló törvény is azt bizonyítja, mennyire fontos az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság parlamenti jelenléte, hiszen ez esetben is úgynevezett organikus törvényről volt szó, vagyis pont annyi (62) szavazatra volt szükség az elfogadásához, ahány igen-voksot végül kapott. Ha egy szenátor is hiányzott volna az RMDSZ-frakcióból, akkor valószínűleg a törvényt nem fogadják el, illetve arra is szükség volt, hogy a hét RMDSZ-szavazathoz megszerezzék a 62-ig fennmaradó vokskülönbséget. Hangsúlyozta: tulajdonképpen egy igazságtalanságot vagy jogtalanságot korrigáltak ezzel, hiszen amikor 1968-ban közigazgatási átszervezés volt, a községközpontot elhelyezték a legnagyobb, és egyben legmagyarabb településről, és ekkor keresztelték át a mostanig használt névre.
Pap István
erdon.ro

2013. január 8.

Ötödik év eleji huszárportya
Ötödik alkalommal szervezett év eleji portyát a Szentjobbi Hagyományőrző Huszár Egyesület, melyen minden eddiginél több, és több helyről érkezett huszár vett részt szombaton.
Már hagyomány, hogy az új év első szombatján portyát szerveznek a szentjobbi huszárok, melyre hivatalosak bel- és külföldi kollégáik egyaránt. Az idei, ötödik alkalommal - az elmúlt szombaton - minden eddiginél nagyobb számú és több helyről érkezett huszár gyűlt egybe, a helyiek mellett Bihardiószegről, Debrecenből, Szentegyházáról, Székelyudvarhelyről, Marossárpatakról, Marosvásárhelyről, Szovátáról, Havadról. A korábbi években kísérte már a portyát eső és sár, máskor csípős hideg és havazás, idén a napsütés, az eső és a köd váltakozása volt a jellemző. A messziről érkezettek már pénteken megérkeztek Szentjobbra.
Irány Szentmiklós
Szombat reggel, a közös reggeli után, azonban már minden résztvevő vigyázzba vágta magát a focipálya melletti sorakozón, amikor Zatykó István helyi huszárvezető köszöntötte őket, ismertette a menettervet, és mindenkitől azt kérte, hogy vidáman, jókedvvel vegyen részt a portyán. A menet - lovasok, illetve szekerek - indulására Szabó Ödön (civilben képviselő) trombitájának hangja adta meg a jelet, és a huszárok a Lukács erdő felé vették útjukat, hogy mintegy 2 és fél óra múltán megérkezzenek Hegyközszentmiklósra. A pincesor volt a portya célállomása, csakúgy mint tavaly, és ugyancsak az elmúlt esztendeihez hasonlóan, most is már bográcsban készült ebéd várta az érkezőket, nem is beszélve a jóféle kisüstikről és borokról. A menetet egyébként is kísérő zenészek ott sem tétlenkedtek, végig fenntartva a jó hangulatot.
Koszorúzás
A huszárok már az aszfaltozott úton indultak vissza Szentjobbra, és idén rendhagyó módon a visszaúton kerítettek sort a Nyulas erdő szélén, a több száz éves tölgyfa alatti, a 2007-es Szent Imre Millenniumi Emléktúra alkalmával állított kopjafa megkoszorúzására. Ott mondott rövid beszédében Zatykó István nem felejtette el megemlíteni Szentjobb legújabbkori történelmének legfrissebb kimagasló eseményét: január 1-től hivatalosan is ismét községközpont Szenjobb. A volt polgármester - akinek hivatali ideje alatt indult meg az adminisztrációs változás előkészítése - köszönetet mondott mindenkinek, akinek ez az eredmény köszönhető. A koszorúzás, és a Himnusz éneklése után a huszárok visszaérkeztek a reggeli kiindulási ponthoz, ahol vacsorával, közös mulatsággal ért véget az idei portya.
Rencz Csaba
erdon.ro,

2015. január 12.

Új fejezet a huszárhagyomány-őrzésben
Szent Imre szobrának megkoszorúzásával kezdődött, majd a helyi iskolában folytatódott szombaton Hegyközszentimrén a Partiumi Hajdú-Kuruc-Huszár Hagyományőrző Egyesület közgyűlése.
Az évszakhoz képest enyhe, havazás helyett csepergő esőben kezdődött meg szombaton délben Hegyközszentimrén a Partiumi Hajdú-Kuruc-Huszár Hagyományőrző Egyesület közgyűlése, a Szalárd községhez tartozó falu névadója szobrának megkoszorúzásával. Bihar és Hajdú Bihar megyei huszárok álltak díszőrséget a hagyomány szerint a falu határában vadászbalesetben elhunyt Szent Imre herceg mellszobra mellett, melyet a huszáregyesületek képviselői, Szabó Ödön képviselő, továbbá Szalárd és Bihar községek elöljárói koszorúztak meg. A gyűlés az iskola tornatermében folytatódott, ahol az elnökségben helyet foglalók nevében Gellért Gyula ny.esperes, h.őrző vezérezredes köszöntötte a megjelenteket, műsorvezetőként ténykedve a továbbiakban. Nagy Miklós polgármester örömét fejezte ki, hogy sokan és sok helyről eljöttek "erőt meríteni a múltból" a hagyományőrzők közgyűlésére.
Szobor a fejedelemnek
Szabó Ödön beszéde elején elégedetten nyugtázta, hogy Gellért Gyula nyugdíjba vonulása nem jelenti egyben, hogy pontot tett volna hagyományőrző munkája végére is, majd felidézte a Bihar megyei huszárok elmúlt évtizedes történetét, indulva onnan, amikor 10 esztendeje debreceni huszárok érkeztek a március 15-i ünnepségre Nagyváradra, eljutva mára oda, hogy megyénk "exportál" huszárokat "odaáti" eseményekre. Hangsúlyozta a történtek nyomán kialakult személyes, baráti kapcsolatok fontosságát és továbblépésnek minősítette a közgyűlés megtartását. A huszár-események állandó résztvevője, az érköbölkúti Rákóczi Lajos magyartanárhoz méltóan frappánsan kar-, kor, sors- és bajtársait üdvözölte, majd az Erdélynek 5 fejedelmet adott Rákócziak koráról tartott rövid előadást. Bejelentette: az 1707-ben kiadott Székelyhídi Kiáltvány apropóján április 8-án szobrot állítanak a városhoz tartozó Érköbölkúton II.Rákóczi Ferenc fejedelemnek.
Tízéves huszárdiplomácia
Csontos János, a Hajdú Bihar Megyei Lovas- és Huszárhagyományőrző Egyesület elnöke egyebek mellett arról szólt, hogy ez a fajta hagyományőrzés nem olcsó, a "fizetség" pedig 1-2 jó szó, egy meghatott tekintet. Reményét fejezte ki, hogy az Álmosd-Diószeg csata imitációja tovább fog élni, illetve tudatta: idén március 15-re Aradra hivatalosak a Bihar és Hajdú Bihar megyei huszárok, a Szabadságszobor melletti ünnepségre. Szoboszlai Endre, a debreceni egyesület tagja és sajtófelelőse a "huszárdiplomácia" fogalmát járta körül, tapsot kiváltva hozzátéve: "Nekünk könnyű otthon magyarnak lenni, de ide jövünk magyarságot tanulni." A beszédek közben 6 fiatalt vettek fel a Vay Ádám Kurucezred, illetve 6 felnőttet a Gróf Tisza István Huszárezred állományába.
Tervek 2015-re
Gellért Gyula beszámolt a 2014-es tevékenységükről, majd számos tervet felsorjázott 2015-re, amikor Bocskai- és Rákóczi megemlékezések fogják "uralni" a naptárt. A fegyverbemutató objektív okokból elmaradt, a közgyűlés zárása Zatykó Istvánnak, a Szentjobbi Hagyományőrző Huszár Egyesület elnökének osztályrésze volt. Beszédében köszönetet mondott a házigazdáknak, az esemény szervezőinek, majd mindenkit a hagyományok, ezen belül a huszárhagyományok továbbéltetésére buzdított, mely megfogalmazása szerint semmihez nem hasonlítható élményeket rejt. Végezetül Meleg Vilmos színművész (aki maga is h.őrző ezredes) adott elő egy részt "Magyarnak lenni" című versösszeállításából, a Szózat és a Himnusz éneklése után pedig a házigazdák vacsorát tálaltak.
Rencz Csaba
erdon.ro

2017. január 8.

Nagy sikerű koncert és huszárportya
Zsúfolásig telt pénteken este a szalárdi református templom, amikor a Szentegyházi Gyermekfilharmónia adott koncertet, a Szentjobbi Huszár Hagyományőrző Egyesület meghívására.
Tizedik év eleji huszárportyáját tartotta a hét végén a Szentjobbi Huszár Hagyományőrző Egyesület. A kerek évfordulót emlékezetessé akarták tenni, ezért a már hagyományosnak mondható programon túl különleges eseményt szerveztek. Ennek érdekében felhasználták a “huszárdiplomácia” eszközeit, hiszen hosszú idő óta baráti kapcsolatot ápolnak a szentegyházi huszárokkal, így sikerült meghívniuk a Megyei Tanács támogatásával az Európa -szerte ismert Hargita megyei település  gyerekkórusát. Bár Szentjobbnak is dicséretére vált volna a koncert házigazdájának lenni, azt a közeli Szalárdra kellett “kihelyezni”, ahol a református műemléktemplom zsúfolásig telt az alkalomra.
Egy órás koncert
A megjelenteket a moderátori szerepet vállaló szentjobbi cserkészvezető, Somogyi Imre köszöntötte, utána Varga Botond szalárdi tiszteletes és Zatykó István, a szentjobbi huszárok egyesületének elnöke mondott üdvözlő szavakat, ami után Haáz Sándor karnagy vezetésével ökumenikusnak és nemzetközinek egyaránt mondható, mintegy egy órás koncertet adott a már megjelenésében is impozáns, 130 tagú gyerekkórus és zenekar. A koncert jótékonysági jellegű volt, az adományokat a szentjobbiSzent István Szociális Gyermekotthon és a székelyhídi Gyermek Jézus Otthon javára ajánlották fel. Utóbbiak vezetői szombaton este vették át azokat, amikor véget ért az aznapi huszárportya, melyen a szentjobbiak mellett székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, szentegyházi, szovátai, marossárpataki, havadi, kaposvári, debreceni, hegyközszentimrei huszár és kuruc hagyományőrzők vettek részt, Szentjobb és Hegyközszentmiklós között portyázva a csontig hatoló hidegben. A pénteki és szombati történések részleteire is visszatérünk.
Rencz Csaba
erdon.ro

2017. január 10.

Tizedik év eleji portyájukat tartották a hagyományőrző huszárok
A nagy hideg sem tudta elrettenteni a hagyományőrző huszárokat attól, hogy január 7-én megtartsák immár 10. év eleji portyájukat, a Szentjobbi Huszár Hagyományőrző Egyesület szervezésében.
Szombat reggel a rádióból szerzett hírek szerint, amellett, hogy számos megyében lezárták az utakat a hótorlaszok miatt, és sok helyen nem volt áram, az ország leghidegebb pontja Csíkszereda volt -21 Celsius fokkal. Ehhez képest “jól tartotta magát” Szentobb is az ugyancsak szombat reggeli -17 fokkal, ami természetesen nem riasztotta el a huszárokat attól, hogy megtartsák szokásos év eleji portyájukat. Erre már előző nap megérkeztek a szentjobbiak mellé a székelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, szentegyházi, szovátai, marossárpataki, havadi, kaposvári, debreceni huszárok, akik részt vettek péntek este a Szalárdon tartott koncerten, de csatlakoztak hozzájuk a hegyközszentimrei hagyományőrző kurucok is. A vidám hangulatú gyülekezőt a szentjobbi lakodalmas házban tartották, melynek faláról egy gróf.Széchenyi István portré figyelte a mai huszár-utódokat. Az asztalokon nem csak az energiát rejtő hurka, kolbász, tepertő és mellé illő itóka volt, de kollázsok is az elmúlt évtized fotóiból. Ugyanis már a 10. év eleji huszárportyát szervezte a Szentjobbi Huszár Hagyományőrző Egyesület, melyre került már sor sárban, szélben, napsütésben, hóban, és mint az elmúlt szombaton, farkasordító hidegben is.
Lehetetlen / lehetséges
A huszárok nem siették el az indulást szombaton, sőt, voltak, akik a lovaglás helyett inkább lóerőre (autós utazásra) vágytak volna, de a huszárt nem olyan fából faragták, hogy meghátráljon. A trombitaszóval megsürgetett sorakozóra a lakodalmas ház udvarán került sor, ahol az “Erőt, tisztességet” köszönéssel köszöntötte a bajtársakat Zatykó István egyesületvezető, majd Fábián Tibor helyi (és tábori) lelkész igei útravalóval látta el a portyázókat. Ebben egyebek mellett kifejtette, hogy bár 2016 nem volt egy könnyű év, első gondolatunk a hálaadásé kell legyen, hiszen minden rosszat kiegyensúlyoz az isteni kegyelem. Maga a portya és a huszárok viselete is azokat idézi, akik ezer éven át védték a hazát, ugyanakkor “100 évvel az országvesztés után is a lehetetlen és a lehetséges között feszülünk”. Legutóbb egy hónapja mutattuk meg (utalás a parlamenti választásokra – szerk.megj.), hogy feladatunk megvédeni magunkat, hogy “ne legyen lehetetlen és abszurd magyarak lenni Erdélyben.” Lelkésztársát a huszárgúnyát öltött Hatos Mihály szentegyházi tiszteletes követte pár biztató szóval, majd a településen tett egy kör után a lovasok és a szekerek a Nyulas erdő felé indultak.
Koszorúzás a kopjafánál
A portyák állandó első állomása a Nyulas erdő szélén lévő nagy tölgyfa, illetve az alatta lévő Szent Imre kopjafa, amit a 2007-es Szent Imre-emléktúra lezárásaként állítottak. Ez előtt újra Zatykó István köszöntötte a portyázókat, megköszönve mindenkinek a lebonyolításhoz és általában az elmúlt tíz év munkájához nyújtott segítséget. Az elmúlt évtized történéseit idézte fel rövid beszédében Szabó Ödön képviselő (maga is huszárként, a szentjobbiak trombitásaként), kiemelve a szentjobbiak úttörő szerepét a huszárhagyományőrzésben, melynek szálai immár külföldre is elágaztak. Rákóczi Lajos érköbölkúti tanár, a hazai lovassport ismert személyisége ezúttal Ady Endre: A ló kérdez című versét szavalta el, majd koszorúk kerültek a kopjafa tövére. A portya a szomszédos Hegyközszentmiklós irányába folytatódott, ami országúton nagyjából 6 kilométer, de a lovasok, szekeresek természetesen az erdőn át mentek. Megérkezésükkor bizony nem volt könnyű eldönteni: a nyeregben vagy a bakon tette jobban próbára a vonulókat a hideg, a szél. A szentmiklósi pincesoron már három üstben gőzölgött az ebédnekvaló, addig is jól esett nem csak a szíverősítő, de a tábortűznél melegített lángos is.
Adományok átadása
Az idő a délutáni visszaútra sem engedett szorításából, időközben a szentjobbi lakodalmas házban már mintegy 200 vendég vacsorájához terítettek. (A portyának, tekintettel a hidegre, nem volt több állomása, de az elmúlt 10 évben a huszárok Hegyközszentmiklós mellett jártak még Nagykágyán, Érköbölkúton, Székelyhídon is.) A vacsora előtt Zatykó István és Varga Botond szalárdi lelkész adta át az előz napi, a Szentegyházi Gyerekfilharmónia koncertje során összegyűlt adományokat Kovács Ágnesnek, a székelyhídi Gyermek Jézus Otthon vezetőjének, illetve a Soós Attilának, a szentjobbi Szent István Szociális Otthon igazgatójának, továbbá emléklapok, oklevelek is gazdákra találtak. A vacsora hangulatát nem csak a muzsika, de a helyi Vadvirágok népdalkórus előadása is emelte. Vasárnapra nem maradt hátra más, mint a táborbontás, abban a reményben, hogy idén meg tudják valósítani a huszárok most megbeszélt közös terveiket és jövő január elején ismét találkoznak Szentjobbon.
Rencz Csaba
erdon.ro



lapozás: 1-12




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998